Talán sokaknak meglepőek a fenti szavak egy mondatban, nekem azonban szorosan ezek a fogalmak köré fonódik a munkám. Tagadhatatlan, hogy a műanyag elnevezés egyfajta – a természettől idegen – pót-anyagra utal, holott a műanyagok az élő szövetekhez hasonlóan szerves molekulaláncokból épülnek fel, így nagyon hasonlítanak is ezekre. A tapintásuk (vagyis a hővezetésük és a keménységük), a szilárdságuk és a rugalmasságuk mind-mind jóval közelebb áll az emberhez, mint a például a kerámiák, vagy a fémek hasonló tulajdonságai. Ennek is köszönhető a műanyag termékek villámgyors terjedése a háztartási cikkek, az orvostechnika, vagy a csomagolóipar területén, hiszen ezek kézzelfogható közelségben vannak hozzánk.  

Másfelől viszont számos támadás éri a műanyagokat, amelyek hatására sokan ellenzik használatukat a hétköznapi életben – igaz ettől függetlenül az ő életük is elképzelhetetlen lenne műanyagok nélkül. Az ellenérzés egyik fő oka a műanyaghulladék – mint problémaforrás – kérdése, amelyről számos téves információ kering, a „sosem bomlik le” véleménytől, a „lebomlás során mérgező anyagok szivárognak belőle” megállapításig. Az ehhez hasonló laikus vélemények gyorsan terjednek, és nagyfokú érzelmi reakciót képesek kiváltani az emberekből.

A fenntartható fejlődés két fontos pillére az erőforrásokkal történő takarékos gazdálkodás és a környezetvédelem. A műanyag-újrahasznosítás leginkább az elsőhöz kapcsolódik, hiszen ha a begyűjtött hulladékból új terméket gyártunk, nem kell újra műanyagot gyártani kőolajból. Persze nyilván a keletkező hulladékot sem kell egyéb módon (pl. égetőműben vagy lerakóban) kezelni, ezáltal a környezetterhelés is csökken, de például egy műanyagzacskó eldobása nem környezetszennyezésnek, hanem szemetelésnek minősül (ettől még kerülendő!), hiszen az élővilágot nem károsítja. A legfelnőtebb magatartás e tekintetben jelenleg a szelektív hulladékgyűjtés, kinek-kihez lehetőségéhez mérten.

Fotó: Huss Dániel  /A képem a tárgyam hallgatói láthatóak, az óra keretében végzett Duna parti szemétszedés/szelektív hulladékgyűjtés során/

Mint a témával foglalkozó mérnök, szeretnék a blogon keresztül bepillantást nyújtani a műanyagokkal, illetve azok újrahasznosításával kapcsolatos egyetemi és ipari kutatásaim világába. Megmutatni, hogy hova kerülnek  a szelektív gyűjtőszigetekről vagy akár a gépjárműroncsokból a műanyagok, s milyen innovatív új termékeket lehet később létrehozni belőlük.

Forrás: http://www.greensymbol.info

A PET példának okáért kiváló tulajdonságokkal rendelkező anyag: az ásványvizes palack 6 bar nyomást is el tud viselni, pedig nem túl vastag a fala – ez majdnem háromszor akkora, mint amennyi egy átlagos autó kerekében van. Rengeteg jó dologra lehetne használni a belőle keletkező hulladékot, akár műszaki termékek gyártására is. A jó megoldásokhoz azonban rengeteg kísérlet, mérés és fejlesztőmunka szükséges, ezekről igyekszem majd a továbbiakban beszámolni.