Időről időre fellángol a vita az egyutas, illetve többutas üdítőitalos palackok használatával kapcsolatban. Az előző bejegyzés jó meglátású kommentjeit megköszönve, néhány dologgal még kiegészíteném a témát.

Korábban a környezetvédők a visszaváltható flakonokra esküdtek, s ennek volt is alapja. A műanyag palackok szelektív gyűjtése az országban még gyerekcipőben járt, így az „eldobható” palackok a többi hulladékkal együtt nagyrészt lerakásra kerültek. A visszaváltott palackokat ezzel szemben elszállították a palackozó üzemekbe, ahol gondos tisztítás (meleg, lúgos vizes mosás + öblítés) és analitikai vizsgálatok (nincs-e mérgező vegyszer maradvány bennük, illetve nem sérült-e a palack) után újratöltötték és ismételten forgalomba hozták őket. Tíz évvel ezelőtt, egyetemi tanulmányaim végén a nyári gyakorlatomat épp Dunaharasztiban töltöttem, egy nagy üdítőitalos cég telephelyén, ahol a visszaváltás minőség-ellenőrzésénél gyűjtögettem a tapasztalatokat.

Világos volt, hogy bár ennek a folyamatnak (mármint az újratöltésnek) is van energiaigénye és környezetterhelése, de legalább a palackok gyártásába fektetett anyag és energia sokáig megmarad. Legalábbis elméletben. A gyakorlatban azonban hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a tervezett 20-25 visszaváltás nem megvalósítható, a legtöbb palackot már néhány újratöltés után ki kellett vonni a forgalomból. A problémát az jelentett, hogy a nagy űrtartalmú palackok tárolására szolgáló rekeszek a szállítás során a zötykölődés hatására folyamatosan dörzsölték a műanyag palackok oldalát, s ez a karcosság – bár funkcionalitásbeli problémát nem okozott – bizony csúnyává tette a terméket, s ezt az üdítőital-fogyasztók nehezen tolerálták. Magyarán nem igazán vették a karcos palackokban forgalmazott üdítőket.

Egy új és egy többször újratöltött palack kinagyított felszíne (1mm x 1mm-es területek láthatóak mikro-tapintású műszerrel lemérve)

Az üdítőitalos cégek igyekeztek is csökkenteni a visszaváltható palackokat, olyan is volt, aki a teljes kivonás mellett tette le a voksát, a környezetvédők élénk felháborodásától kísérve.

Egy reklámplakát ezekből az időkből

 Az akkori több-kevésbé jogos ellenállás az egyutas-eldobható palackokkal szemben ma már kevésbé állja meg a helyét. A PET palackoknál nem is elsősorban az újratöltésnek, hanem sokkal inkább magának a visszaváltásnak van nagy szerepe a fenntartható fejlődés szempontjából. Tehát annak, hogy az emberek – a betétdíj-által – motiváltak a palackok külön gyűjtésére. Az egyutas palackok használata sem környezetterhelőbb  visszaválthatóaknál, feltéve, hogy nem tekintjük őket eldobhatónak, vagyis szelektíven gyűjtjük őket a többi hulladéktól, így adva nekik még egy esélyt a hasznosulásra. (Zárójelben jegyzem meg, hogy nyilván a visszaváltható palack is „eldobható”: ha valaki el akarja dobni, hát lelke-rajta, megteheti.)

Napjainkban a magyar ipar egyre felkészültebb a PET hulladék fogadására és feldolgozására, legyen szó akár ismételten csomagolóanyag-gyártásról, akár ennél magasabb minőségű és hosszabb élettartamú termékek gyártásáról. A reciklálás során pedig szintén megtakarítható a PET előállítása során felhasznált anyag és energia, hasonlóan a hagyományosnak tekinthető  és elfogadott üveg- fém- és papír újrahasznosításhoz.