Miután betöltötték küldetésüket, hozzánk emberekhez hasonlóan a mesterséges polimereknél, vagyis a műanyagoknál is felmerülnek ezek a lehetőségek. Az égetésen alapuló energetikai hasznosítás kontra deponálás témája komoly vitákat vált ki a környezetvédők, a hulladékgazdálkodási szakemberek és a lakosság körein belül.
Ezek a megoldások a hulladékkezelési piramis alján foglalnak helyet, hiszen elsődleges cél a megelőzés, illetve a hulladék keletkezés minimalizálása, majd az újra-használatra és az anyagában történő hasznosításra kell törekedni, de a realitás az, hogy itthon a kommunális szilárd hulladék mintegy 2/3 része még mindig égetésre és lerakásra (elsősorban utóbbira) kerül.
Röviden az érvekről és ellenérvekről:
Égetés mellett szól:
- az anyagban rejlő energia hasznosul. A műanyagok kőolajból készülnek, ezért többségükben magas fűtőértékkel rendelkeznek. Ezt az égetéshez csatolt hő- és villamos energiatermelő egységek segítségével visszanyerhető.
- A települési szilárd hulladék hazánkban átlagosan 38% szerves (bio) anyagot és 12% műanyagot tartalmaz. Bár a fővárosban, ahol Magyarország egyetlen kommunális hulladékégetője működik ez az arány picit eltérő (kevesebb a bio- és több a műanyaghulladék), a műanyagok nélkül nehezebb fenntartani a folyamatos magas hőfokú égést. Ha az égés hőmérséklete csökken, akkor viszont nagyobb eséllyel jelennek meg a füstgázban veszélyes anyagok.
- Az égetés során a hulladék tömege és térfogata jelentősen csökken.
- Az égetés egyben ártalmatlanításként is felfogható, hiszen a magas hőmérsékletű kezelést elpusztítja a kórokozókat is.
Forrás: http://koos.hu/2013/08/06/a-kemeny-fustje-szennyez-nem-a-hutotorony/ ; http://sites.cdnis.edu.hk/ Ahogyan az idézett forrás is kifejti: a hűtőtorony gőze bár látványos, nem rejt kockázatot (jobb oldali kép), szemben a füstgáz távozásárára szolgáló kéménnyel.
Égetés ellen szól:
- Bár a korszerű tisztító berendezésekkel a kibocsátott füstgázban a veszélyes anyagok koncentrációja a törvényben előírt határérték alatt tartható, egészségügyi és környezetvédelmi (levegő szennyezés) kockázatokat rejt a technológia.
- Az égetés során csak az nyersanyagban (kőolaj) rejlő energia hasznosítható, a műanyaggyártásra fordított energia elvész.
- Egyes vélemények szerint a hulladékégetők telepítése generálja a hulladék kibocsátást, mivel az égetőnek szüksége van tüzelőanyagra.
Alternatív technológia lehet a műanyagok esetében:
- termikus krakkoló üzem, más néven pirolizátor. Bár ez is magas hőmérsékleten működik, az elv gyökeresen eltérő az égetőktől, mivel oxigénmentes környezetben zajlik a folyamat. 400-800°C-on a műanyagok és a gumik lebomlanak, ennek során olaj-szerű termék keletkezik belőlük, amely tisztítás után akár motor-hajtásra is alkalmazható.
Néhány szempont a lerakással kapcsolatban:
Lerakás mellett szól:
- itthon az olcsóbb hulladékkezelési eljárások közé tartozik.
- egyes vélemények szerint az eltemetett hulladékok később fontos nyersanyagforrássá válhatnak
- a keletkező depónia gázok hasznosíthatóak
Forrás: http://www.comancoblog.com
Lerakás ellen szól:
- Sem az anyag, sem a befektetett energia nem hasznosul, éppen ezért az Unió is a leginkább kerülendő eljárásnak kiáltotta ki.
- Ez a technológia is rejt környezetvédelmi kockázatokat (talajszennyezés)
- A hulladék tömege és térfogata csak kis mértékben és hosszú idő alatt csökken, emiatt a lerakók kapacitása véges
Alternatív technológia lehet a műanyagok esetében:
- Műanyagok esetében új trend a lebomló (biodegradábilis) anyagok használata. Ezek az anyagok komposztálással ugyanúgy lebonthatóak, mint a természetes anyagok, így sok helyen (pl. csomagolóipar) kiválthatják a rövid életciklusú műanyagokat.
Személy szerint abban hiszek, hogy mindig a fenntartható fejlődés szempontjából kedvező megoldást kell keresni, nem dogmák szerint gondolkozni. Egy adott helyzetben mérlegelni kell, melyik eljárással lehet legjobban óvni a környezetet, s általában a legjobb megoldás többféle technológia párhuzamos alkalmazása.
