A napokban egy olyan konferenciára kaptam meghívást, amelynek témája a STEM (Science, Technology, Engineering, Mathematics) területeken zajló felsőoktatás helyzete volt (a konferencia a Tempus Közalapítvány szervezésében zajlott).
Több inspiráló és jó néhány elgondolkoztató benyomást szereztem, ezekből szemezgetnék:
- a konferencián túlnyomó többségben informatikusok vettek részt, s megdöbbentő volt számomra, mennyire különböznek az oktatási módszereik, a mi – gépészmérnöki – képzésünkben megszokottól. A laborjaik egy része már felhő-elven működik, a hallgatóiknak sokszor be sem kell menniük fizikailag az épületbe, ha dolgozni szeretnének. Az információk/fejlesztések jelentős része megtalálható a neten, s a legtöbb informatikus sok tekintetben autodidakta módon is fejlődik az oktatás előtt/alatt/mellett/helyett. Mivel a leíró nyelvnek, fejlesztési módszereknek már birtokában vannak, sokkal egyszerűbben/hamarabb be lehet vonni őket fejlesztési munkába, mint az nálunk megszokott, ez nyilván jobban inspirálja is őket.
Forrás: www.slidedirectory.com
- Mint frontvonalban harcoló katona, nekem az a tapasztalatom, hogy a legtehetségesebb/legmotiváltabb hallgatóknak is időre (min. 1 év) van szüksége, amíg elsajátítja a kutatáshoz szükséges berendezések alapvető használatát, a mérések menetét és értékelését. Mindez azonban rendkívül nagy oktatói erőforrást igényel (a dokumentációk, jegyzőkönyvek korrekcióját, a géphasználatok betanítását, stb. ) Emiatt nehéz az oktatásban, a tantárgyak keretei között valódi, éles projektfeladatokat kiadni és azok határidőre történő teljesítését elvárni, ez inkább csak 1-2 TDK dolgozat eredményes elkészítése után jöhet szóba, s csak a hallgatók csekély százalékánál. Cserébe viszont nálunk a laboratóriumi gyakorlatokon mindenki „összepiszkolhatja” a kezét a gépekkel, a műanyagokkal, s azért ennek is van vonzereje.
- Volt, aki szerint egy pályát legnagyobb mértékben az tesz vonzóvá, hogy mennyi pénzt lehet keresni, s az egyetem, illetve az oktatás fejlesztéséhez is a tanárok béremelésén át vezetne az út. Bár furán venné ki magát, ha ez ellen tiltakoznék, mégis hiszek abban, hogy létezik hivatástudat, s nem mindent anyagi szempontok döntenek el. Bár ezzel némileg igazolom a megszólaló egy másik állítását, amely szerint a mérnökök fő hibája, hogy nincs bennük elég kereskedelmi szellem… :-)
Forrás: www.betfairprotrader.co.uk
- Érdekes még, hogy a munkaadók milyen kompetenciákat várnak el/hiányolnak mostanában a műszaki területen végzettektől: - az elemző/szintetizáló képességet; a tanulásra való képességet; a bizonytalanság-tűrést és az ún. soft-skill-eket (pl. kommunikáció, csapatmunka). A végzett hallgatók megszerezett tudással többnyire nincs problémájuk, inkább az önállóságot, kreativitást hiányolják. Ezt viszont nagyban alátámasztják a saját tapasztalataim.
- Műhely-foglalkozásomon érdekes vita alakult ki néhány idősebb kollégával/kolléganővel annak kapcsán, hogy be kell-e tűzzel-vassal (katalógussal) terelni a hallgatókat az előadásra, mivel szerintem ez nem feltétlenül szükséges. Bár örülnék neki, alapvetően nem várom el a hallgatóktól, hogy minden előadáson részt vegyenek, de azt nem nézem jó szemmel, ha valaki a félév során egy előadásra sem jön be. Ez egyébként egyre kevésbé ritkaság az utóbbi években. Egyfelől személyesen is rosszul esik egy oktatónak, ha esélyt sem adnak neki, másfelől, az egyetemet azért alapvetően arra találták ki, hogy a tudásanyagot az előadó magyarázza/rendszerezze, s aki nappali tagozatra iratkozik be, az ne távoktatásnak fogja fel a képzést.
Sok inspirációt is szereztem, amelyek alapján némileg át fogom alakítani a kurzusaim gyakorlatait, de ezeket nem lövöm még le, hogy kellőképpen meglepően hassanak a megfelelő időben a hallgatóknak. ;-)