Blog azoknak,

akik fontosnak érzik a környezetvédelmet, de nem sablonokat akarnak hallani róla;

akik érdekelődnek a modern laboratóriumi kutatások iránt;

akik nem ismerik, vagy nem szeretik a műanyagokat, de nyitottak az új információkra;

akik kíváncsiak, mi történik a szelektív gyűjtőbe dobott hulladékokkal!

Kövesd a blogot!

Köszönet

A blog a TÁMOP 4.2.4.A/1-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt keretében valósul meg, az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával.

Miért (nem) lesz valaki jó mérnök?

2014.04.30. 17:21 | Ronkay Ferenc György | 2 komment

Címkék: felsőoktatás gépészmérnök képzés

A napokban egy olyan konferenciára kaptam meghívást, amelynek témája a STEM (Science, Technology, Engineering, Mathematics) területeken zajló felsőoktatás helyzete volt (a konferencia a Tempus Közalapítvány szervezésében zajlott).

Több inspiráló és jó néhány elgondolkoztató benyomást szereztem, ezekből szemezgetnék:

  •   a konferencián túlnyomó többségben informatikusok vettek részt, s megdöbbentő volt számomra, mennyire különböznek az oktatási módszereik, a mi – gépészmérnöki – képzésünkben megszokottól.  A laborjaik egy része már felhő-elven működik, a hallgatóiknak sokszor be sem kell menniük fizikailag az épületbe, ha dolgozni szeretnének. Az információk/fejlesztések jelentős része megtalálható a neten, s a legtöbb informatikus sok tekintetben autodidakta módon is fejlődik az oktatás előtt/alatt/mellett/helyett. Mivel a leíró nyelvnek, fejlesztési módszereknek már birtokában vannak, sokkal egyszerűbben/hamarabb be lehet vonni őket fejlesztési munkába, mint az nálunk megszokott, ez nyilván jobban inspirálja is őket.

 

informatikus.gif

            Forrás: www.slidedirectory.com

  •   Mint frontvonalban harcoló katona, nekem az a tapasztalatom, hogy a legtehetségesebb/legmotiváltabb hallgatóknak is időre (min. 1 év) van szüksége, amíg elsajátítja a kutatáshoz szükséges berendezések alapvető használatát, a mérések menetét és értékelését. Mindez azonban rendkívül nagy oktatói erőforrást igényel (a dokumentációk, jegyzőkönyvek korrekcióját, a géphasználatok betanítását, stb. ) Emiatt nehéz az oktatásban, a tantárgyak keretei között valódi, éles projektfeladatokat kiadni és azok határidőre történő teljesítését elvárni, ez inkább csak 1-2 TDK dolgozat eredményes elkészítése után jöhet szóba, s csak a hallgatók csekély százalékánál.  Cserébe viszont nálunk a laboratóriumi gyakorlatokon mindenki „összepiszkolhatja” a kezét a gépekkel, a műanyagokkal, s azért ennek is van vonzereje.

 

  •   Volt, aki szerint egy pályát legnagyobb mértékben az tesz vonzóvá, hogy mennyi pénzt lehet keresni, s az egyetem, illetve az oktatás fejlesztéséhez is a tanárok béremelésén át vezetne az út.  Bár furán venné ki magát, ha ez ellen tiltakoznék, mégis hiszek abban, hogy létezik hivatástudat, s nem mindent anyagi szempontok döntenek el. Bár ezzel némileg igazolom a megszólaló egy másik állítását, amely szerint a mérnökök fő hibája, hogy nincs bennük elég kereskedelmi szellem… :-)

mernok_fizetes.jpg

             Forrás: www.betfairprotrader.co.uk

 

  •   Érdekes még, hogy a munkaadók milyen kompetenciákat várnak el/hiányolnak mostanában a műszaki területen végzettektől: - az elemző/szintetizáló képességet; a tanulásra való képességet; a bizonytalanság-tűrést és az ún. soft-skill-eket (pl. kommunikáció, csapatmunka). A végzett hallgatók megszerezett tudással többnyire nincs problémájuk, inkább az önállóságot, kreativitást hiányolják. Ezt viszont nagyban alátámasztják a saját tapasztalataim.

 

  •   Műhely-foglalkozásomon érdekes vita alakult ki néhány idősebb kollégával/kolléganővel annak kapcsán, hogy be kell-e tűzzel-vassal (katalógussal) terelni a hallgatókat az előadásra, mivel szerintem ez nem feltétlenül szükséges. Bár örülnék neki, alapvetően nem várom el a hallgatóktól, hogy minden előadáson részt vegyenek, de azt nem nézem jó szemmel, ha valaki a félév során egy előadásra sem jön be. Ez egyébként egyre kevésbé ritkaság az utóbbi években.  Egyfelől személyesen is rosszul esik egy oktatónak, ha esélyt sem adnak neki, másfelől, az egyetemet azért alapvetően arra találták ki, hogy a tudásanyagot az előadó magyarázza/rendszerezze, s aki nappali tagozatra iratkozik be, az ne távoktatásnak fogja fel a képzést.

eloadas.png

Sok inspirációt is szereztem, amelyek alapján némileg át fogom alakítani a kurzusaim gyakorlatait, de ezeket nem lövöm még le, hogy kellőképpen meglepően hassanak a megfelelő időben a hallgatóknak. ;-)

A bejegyzés trackback címe:

https://megegyesely.blog.hu/api/trackback/id/tr926100027

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Az idézett cikknek és ennek a bejegyzésnek a tartalmával is 100%-ban egyetértek. Emlékszem még cirka 3 évvel ezelőtt Laufer László óráira (Szoftver-ergonómia tárgy néhány előadását tartotta az Ergonómia és Pszichológia Tanszéken), egészen más volt mint egy szokásos óra. Mindenki kicsit "amerikában" érezte magát, nagyon jó stílusú és hangulatú órák voltak, teljesen naprakész tartalommal. Sajnos sokan "ingyenkreditnek" nézték és nem nagyon foglalkoztak vele, de nekem ennyi idő után is élesen megmaradtak képek és tények azzal a témakörrel kapcsolatban, többször sikerrel is tudtam visszanyúlni az ott tanultakhoz.

Ám a kicsit "furcsának" ható oktatási mód illetve a látszólag "könnyű" anyag ellenére a számonkérés igencsak nehéz volt/tudott lenni. Mivel nem a bemagolt dolgokat kérdezte, hanem ösztönzött a gondolkodásra. Persze csak módjával, ő sem akarta hogy mindenki megbukjon a számunkra teljesen életidegen zh-k miatt aztán utána mindenkit elriasszunk aki fel akarja venni a tárgyat. :-)

Régen volt egy kiskapu a BME-n amivel lehetett élni, miszerint csak papíron létezett a szabály, hogy a mintatanterv kreditjein felül csak 10%-nyi plusz egységet lehet "díjmentesen" teljesíteni. Valójában azonban diplomaszerzés után nem kopogtattak az ajtón, hogy fizetni kéne - Támpont Iroda elmondása szerint valóban létezett a szabály, csak nagyvonalúan nem alkalmazták. Aztán azóta már nagyon figyelik, ahogy a 6 vizsgás szabályt is, Neptunon bekapcsolták a szűrést. Talán az utolsók között voltam aki ezt ki is használta és 34 kredit többlettel szereztem végül BSc diplomát. Lehetséges, nem is volt olyan tanszék ahol emiatt ne jártam volna egy vagy több alkalommal, hisz ezen tárgyak többsége 2 kredites volt. Az Ergonómia és Pszichológia Tanszékkel különösen jó élményeim voltak, sok mindenről meg lehetett tudni plusz információkat. Persze nem csak én voltam az egyetlen mérnökhallgató azokon az órákon és sajnos visszaköszönt az index tudósítás egyik pontja gyakran: csak azért, mert nem mérnökök oktattak mérnöki "dolgokat" máris mindenki hülyeségnek tartotta az egészet, telefonnal játszottak órán, beszélgettek (be se jártak), csak az "ingyenkredit" volt a motiváció.

Aztán ez már szinte egyenes útként vezet ahhoz, ami a következő megfogalmazott probléma: sokan nagyon korlátozott kommunikációs képességekkel rendelkeznek, amit persze a tréning hiányán kívül az is okoz, hogy rengeteg dologról a szakmájukon kívül fogalmuk sincsen. Se közéleti, politikai dolgokról nem tudnak, ha van hobbijuk arról se szívesen beszélnek, sportot persze nem néznek mert hétvégén amikor a tv-ben vagy helyszínen lehet nézni akkor tanulnak, tankönyveken kívül más irományokat nem tudnak olvasni, mert nincs rá idejük, satöbbi. Egy munkáltató pedig pont azt várja el, hogy meg tudjon nyilvánulni az ember minden helyzetben, kreatív legyen, legyenek merész ötletei, de hogy lenne az a "mérnöki körön" kívül alig lépnek interakcióba a világgal? Van olyan hallgatótársam aki semmit nem tud az égvilágon a mai aktuálpolitikai helyzetről akár otthon, akár Európában vagy bárhol.

Persze nem kell neki habzó szájjal valamelyik pártot támogatnia, de nem árt tisztában lenni hogy melyik bagázs milyen véleményeket ütköztet egymással, kinek mi az álláspontja. Nem muszáj ezek között attól még élesen választani. Aztán ez a közönyösség továbbgyűrűzik az élet sok további területére, pedig meggyőződésem hogy a mérnököknek kéne a Földön a legnyitottabbnak lenniük mindenre.

Sajnos ezt csak egyéni motiváció szintjén lehet napjainkban megvalósítani, mert ahogy a tudósítás arra is rámutat, nem lehet átformálni úgy a gondolkodást egyik pillanatról a másikra, hogy a másik oldalon a követelmények és a számonkérések poroszosan tartják magukat. Kész öngyilkosság, senki nem kockáztatja a "jövőjét" amiatt, hogy kicsit kreatívabb legyen, mert leginkább különcnek nézik majd. A szülei meg kicsinálják ha nem jut be az egyetemre, vagy ha fizetősre kerül emiatt akkor vagy nem is mehet vagy horror hitellel kezdi majd az életét, és így tovább. Ez persze szerintem nem azt jelenti, hogy az érettségiből Monopoly-társasjátékot kell csinálni, de egészen más készségekre kéne helyezni a hangsúlyt, mint amin most van. Ugyanakkor az (is) meggyőződésem, ha át akarnák helyezni a hangsúlyt ezen a számonkérésen valami másik irányba, sőt már a középiskolában a pedagógusok is új szemlélettel, ennek fényében próbálnának oktatni azt sem szeretné senki. Itt köszön vissza egy újabb tétel: hihetetlenül alacsony a bizonytalanság-tűrő képességünk. Inkább azt pártolná mindenki, hogy mégis maradjon minden, mert ezt legalább ismerjük, még ha rossz is.

Viszont ha a cikkben is említett célt el akarjuk érni, hogy minél több sikeres vállalkozónk legyen, akkor muszáj váltani. Csak az lehet sikeres vállalkozó mérnökként (is), aki nyitott mindenre ami körülötte van, nagyon széles látókörű és nem derogál neki olyan dolgokkal is foglalkozni, ami nem egy "mérnök" feladata. Bocsánat a hosszú firkáért, régen írtam ennyit magyarul :-)
süti beállítások módosítása